"Remek kiállítás! Jó lenne egy szórólap a szakkifejezésekkel (pl. bubble style, king) hogy az ember tanuljon is valamit."

...hát igen. Jó lenne... Csak az már nem futotta a keretből sajnos... Maga a kiállítás tulajdonképen valóban azért van, hogy tanuljon is belőle az ember. Örülök, hogy fején találta a szeget a kedves látogató! :-)

"Több legális falfelületet! Szabad utat a street artnak!"

Úgy legyen! A kiállítás hosszú távú tervei között szerepel, hogy lobbizon a legálfalak mellett. Ehhez várom is a segítő szándékú jelentkezőket.

"Graffiti kiállításhoz:

Mindig a döbbenet erejével hat rám az elrondított falak látványa. Okát abban látom, hogy a fiatalok napközben nem a tanulásban, sem a munkában nem fáradnak el, így az övék az éjszaka, amikor sunyin, settenkedve, névtelenül, felelősséget nem vállalva "alkotnak". Mi lenne, ha a város porával beszennyezett cipőmet akarnám beléjük törölni, mert nekem meg ahhoz volna kedvem.

Én egy agresszív teremtés vagyok a "kiskezüket" bizony elverném, és akkor talán többet nem gyakorolnák eme "áldozatos" tevékenységüket.

Az ötlet azért nagyon jó, hogy a témában kiállítást rendeztek, remélem elrettentőnek fog hatni azokra, akik megnézik. Érdemes!"

Az tetszett ebben a néniben, hogy vállalja agresszivitását és véleményét. Az más kérdés, hogy szerintem sok előítélet van benne, és bár példája szélsőséges, de valóban, mi lenne ha csak mert nekem úgy tartja kedvem olyan dolgokat is megengednék magamnak, amit nem feltétlenül bír el egy normális társadalom...

"Graffiti-hez!

Gratulálok, jó ötlet!! Elgondolkodtató! Főleg a különböző állásfoglalások, ki mit mond a graffitiről, minek ítéli."

Valóban, elgondolkodtató. Több szempontból is...

"COOL! NAME 752 PARIS (FRANCE)"

:-P sikerült külföldieket is becsalni a kis gyűjteményünkbe.

"A gitár hamisan szól :-) Azért jó volt itt!"

Elhangoltuk a gitárt. Sorry.

Jó ez, jó ez nagyon. :)"

Sebaj, majd elhívjuk Hajós Andrást, hogy hozza rendbe. ;-)

"Gratulálok a kiállítás szervezőinek, ötletgazdának, kivitelezőinek. A szándék nemes. Köszönöm, hogy felkarolták a graffiti sokszínű magvát. Kis lépés a művészi graffitis műalkotások elismertetéséhez. Arányprobléma: én több figurális, arcot, karaktert, stb. ábrázoló műalkotást állítottam volna ki.

Szívből gratulálok."

Itt igazából a szöveg a lényeg, a graffitis képek "csak" illusztrációk. Nem a graffiti, mint rajz sokszínűségének bemutatására vállakoztunk, hanem a téma megértetésére.

Köszönöm! :)

- "A graffiti jó! Ha van tálentum meg energia benne, akkor pláne!

Figyelni az együttélés szabályaira! Az fontos.

Rajzolni! Az is fontos!"

 - "Na ez AZ!"

Na ez bizony az. Meg is fogalmazta a látogató a konszenzus alapját. :-)

"Tiszteletre méltó a törekvés, de próbálkozás még csak. A kiállítás maga lehetne profibb, ha ugyanennyi pénzből hozzáértő emberek állították volna össze és rendezték volna be. Érzek benne egy kis magyraos elkapkodást, szakbarbárságot. Én mint témában érintett, értékelem, mint újdonságot, de egyben sablonos is. Mindig ugyanazok az arcok, szövegek (pozitív-negatív oldal). De örülök, hogy véletlenül erre sétálva ilyenre akadtam."

 Én is örülök, hogy arra járt a kedves látogató, és őszinte kritikát mondott. Ezekből mindig tanul az ember, pláne, ha kiállítást csinál. Ami az embereknek szól, s erősen ajánlott figyelembe venni a kívánságaikat. De. Szakbarbárság = megtisztelő számomra :-) Viszont sajnos én nem érzem annyira jártasnak, és hej de nagy kutatónak a témában magam, hogy szakbarbárrá válhassak. Elkapkodás = az sajnos volt benne, való igaz. De ha valaki is csinált már kiállítást, akkor tudhatja, hogy ez szinte evidens... (pláne ha egy egy fős múzeumban csinálod...)De ez nem is lényeg. Számomra az az érdekes ebben a hozzászólásban, hogy nagyon benne van az a graffitis öncélúság, ami általában a leginkább kedélyborzoló. És ami szerintem nagyon megnehezít az álláspontok közeledését. Az hogy graffiti kiállításként híresültünk(?) el, nem azt jelenti, hogy a graffitiről szólunk, és hogy profi graffitiseket kellett volna felkérni. Avagy milyen profikra gondol az illető? Ezt jó lenne tudni. Legközelebb felkérüljük rendezőnek. Itt most pont az volt a lényeg, hogy nem ebben a körben mozgó és jártas ember mutassa be a témát. Mert ha egy hozzá nem értő mutatja azt be, akkor szerintem nagy az esély, hogy úgy láttatódik a graffiti, ill az arról való vélekedés, ahogy a társadalom túlnyomó része látja és vélekedik.

Az hogy ugyanaz a szöveg...? Nem tudom... Én interjúkat készítettem emberekkel. Ha ők folyton folyvást csak ezt tudják mondani, akkor igen. A szöveg ugyanaz. :) És nem annyira a pozitív-negatív oldalt mutattuk be. Valamit csak elkúrtam, ha ez így jön le... :-S

"A kiállítás nem foglal egyértelműen állást a falfirkával szemben, pedig ez szükséges volna. A falfirka közönséges bűntény, amit az alaposan lesüllyedt társadalom nem jutalmaz kényszermunkával. Végtelenül szomorú jelenségként magasképzettségű oktatási szakemberek védelmükbe veszik a nyilvánvaló rombolást. A falfirka helyeslőinek: ha ruhájukat, gépkocsijukat,lakásukat valaki megrongálja, elcsúfítja, tönkreteszi, magyarázzák azt is különleges művészetnek és örüljenek neki.

A falfirka igen könnyen megakadályozható volna a hozzá szükséges festékek, permetek, rajzeszközök vásárlásának engedélyhez kötésével, mint pl. növényvédőszer, gyógyszer. Az illetékesek figyelmébe!"

Ez velős hozzászólás. Csak annyi, hogy nem célunk állástfoglalni a kiállítással semelyik irányban. Mi "csak" szembesítünk, vagy max tereljük az emberek gondolatát. Hogy hova? Hát hogy gondolkozzanak...

2009. január 19-én, este fél hatkor megnyílt az Angyalföldi underground - Graffti. Miért és miért nem? című kiállítás.

Elég nagy hajtás volt aznap, mert délelőtt még a kiállítás építéssel járó kosz eltakarítása volt esedékes, kora délutántól pedig érkeztek az első hírt adó csatornák.

Felvételt készített a Duna Tv Kikötő c. műsora, illetve az MTV Kultúrháza, ami egész adását tőlünk közvetítette. Ezúton is hálás köszönet nekik a híradásról!

De jelen volt még aznap az MTI, az Index, a Népszava, a ZOOM, és azok, akik nem mutatkoztak be:) Őket szintén hála illeti, hogy jelenlétükkel megtisztelték kiállításunkat.

A megnyitó beszédet Bojár Iván András mondta, aki hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a „dekoratív, minőséget és értéket képviselő graffitik és az öncélú, egyedül egy szubkultúra belső kommunikációját szolgáló firkák, az úgynevezett tagek között”. 

- „Megváltozott a köztérről való gondolkodás, a közönyt lassan felváltja az odafigyelés, épp ezért most kell újragondolnunk azt, hogyan kezeljük a graffiti-kérdést; hogy mit kell lemosni a házfalról és mi az, ami akár egy galériában is megállja a helyét” - emelte ki Bojár Iván András. "

Majd hozzátette: a kiállítás első számú célja az, hogy a szerteágazó vélemények megismertetése és ütköztetése révén „egy új fajta párbeszédet kezdeményezzen a két oldal között”.

És valóban. Az Angyalföldi underground - Graffti. Miért és miért nem? kiállítás egy párbeszédre épül, és párbeszédet indukál. Legalábbis reményeink szerint. Ezt a cél szolgálná ez a blog is, ahová igyekszünk mindig bejegyezni az időközben a múzeumi vendégkönyvbe érkező véleményeket, a kiállítás alatt ébredő új gondolatokat, hogy azokra bárki érzése szerint reagálhasson. Hogy valóban élő, és kommunikatív legyen/maradjon gyűjteményünk ezen időszaki tárlata.

Megfáradt vendégeinket rumos teával és egy kis pogácsával kínáltuk meg.

Én személy szerint annak nagyon örültem, hogy grafftisek ugyanúgy jelen voltak a megnyitón, mint az a néni is, aki "bizony elverné a kicsi kezét" a fújós fiúknak. Azaz, mindkét oldal. Na és persze a köztesek, akik lehet, hogy épp most utálják meg ezt a műfajt, vagy épp ellenkezőleg, most ismerik meg igazán, és szeretik meg ezt a fajta kifejezési módot, ... vagy művészetet?

És hogy mi ezzel az egész kiállítással a cél? ...az jó kérdés:))) Na persze, nem egészen így van, szép is lenne, ha kiállításrendezőként én magam is elvesznék a cél irányába mutató úton... Bár kétségkívül, a sok interjú, a sok megközelítés és látásmód eléggé megzavaró tud lenni, de valahol meg pont ez a jó az egészben. Hisz a graffiti annyira a szubjektumról szól, s így mindenkinek saját joga azt úgy értelmezni, és arra úgy rákérdezni, és ahhoz úgy közelíteni, ahogy csak akar. Ahogy neki éppenséggel tetszik.

A cél, a kommunikáció. Beszéljünk róla, és akkor mindjárt job lesz. Vannak, akik szerint ez elcsépelt gondolat, én viszont úgy gondolom, hogy ha így gondoljuk, azzal pont a kommunikálást öljük meg, és taszítjuk el magunktól. Nem elég az, hogy ez a jelenség jelen van a városban, és nem elég csak azért is odafújni, és nem elég csak azért is szidni. Ha beszélünk róla, gondolkozunk rajta. A kimondott szó ereje, (hú! de közhelyes:-D), de igaz... És ha beszélünk róla, az már a belátás, a megértés felé vivő útra való rátérés. Na ezt ne tessék egyoldalúan értelmezni, hisz mindkét félre igaz, hogy nagy ívben letojja a másik véleményét.

Öncélúság vagy közösségi gondolkodás?

Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény (1130 Budapest, Váci út 50) január 19-étől május 10-ig nyitva tartó „Angyalföldi underground - Graffiti. Miért és miért nem?” című kiállítása a XIII. kerület aluljáróiban, utcáin, házfalain 2008 őszén fellelhető falrajzok válogatott fotómásolatait mutatja be, és kezdeményez párbeszédet a  szubkultúra és a domináns kultúra képviselői között. Megszólalnak: a kerületi főépítész, városvédők, graffiti kutató, galériavezető, képzőművész, művészettörténész, közterület-felügyelő, bolttulajdonos és maguk az alkotók, a graffitisek.  A kiállítást megnyitja Bojár Iván András, a Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke, 2009. január 19-én, 17.30 órakor. Véleményüket, kérjük, írják a falra!

Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény kiállítóterébe lépve a látogató egy aluljáró-installációba toppan,  – melyet Mayer Antal tervezett –  ahol a XIII. kerület különböző „szub” területein 2008 őszén fellelhető graf­fitik fotómásolatai simulnak a falra. A fényképeket szövegek egészítik ki, amelyek az alkotókkal készült interjúkból kiragadott részletek. A tárlat készítői a kultúrák közti párbeszédet akarják bemutatni, szót és felületet adva a festékszórós fiúknak és a városvédőknek egyaránt.

Végigjárva a helyenként szűk, néhol sötét „aluljárót”, a vendég egy lépcső előtt találja magát, ami a „felszínre” vezet. A lépcsőn felfelé kaptatva jön rá: egy társadalmi vita színhelyén van. Itt kapnak helyet azok a tablók, amelyeken a kerületben élők: képviselők, bolttulajdonos, a helyi városvédő egyesület vezetője, közterület felügyelő, művészettörténész, nyelvész, műfordító, főépítész, képzőművész, galéria vezető mondják el véleményüket a graffitiről. Maguk az alkotók név és arc nélkül szerepelnek, de azért reméljük, az összefirkált Budapesten járó polgár így is választ kaphat azokra a kérésekre, amit bizonyára feltett már magának: Kik ezek a graffitisek? Mit akarnak, és miért rondítják el a várost? Vagy esetleg művészet, amit csinálnak? Miért nem csak kijelölt helyen fújnak? Mit is jelentenek ezek az ábrák?

A kiállítással a rendező, Maczó Balázs muzeológus kísérletet tesz arra, hogy a különböző kulturális háttérrel vagy világnézettel rendelkező emberek és csoportok között párbeszéd alakuljon ki.  

A tárlat időtartama alatt a gyűjtemény külön helyiségében olyan képzőművészek képei lesznek láthatók, akik művészetére nagy hatást gyakorolt a graffiti, így a Bázis Galéria graffiti művészeinek alkotásai, Taker fotorealisztikus képei és Kovács Budha Tamás művei kerülnek a falakra. De nyomon követhetjük a graffitik eltávolítást is: a Szeretem Budapestet Mozgalom és Budapest Városarculati Tanácsnoki Irodája által kezdeményezett nagykörúti rendrakás XIII. kerületi képeivel kezdődnek a kísérő tárlatok.

A klasszikus vendégkönyvünk mellett  a kiállítótérben falra erősített kartonokra is lehet bátran „tagelni”, „graffitizni” vagy csak hagyományos kalligráfiával kinyilatkoztatni a benyomásokat. Mindemellett interneten, a www.underground13.blog.hu-n is eljuttathatják a látogatók véleményüket a gyűjteményhez.

Kontakt:

Maczó Balázs

06-30-4533693

angyalfoldimuzeum@gmail.com

A kiállítás a Múzeumok és Látogatók Alapítvány által koordinált „A múzeumok mint a kultúrák közti párbeszéd helyszínei (MAP for ID)” kísérleti projektjeként valósul meg.

Támogatóink: Írókéz Kft., Darabanth Kft, Szépművészeti Múzeum

Médiatámogatóink: Unit Magazin, Marie Claire Magazin, www.graff.blog.hu

Az Európai Unió Életen át tartó tanulás programjának támogatásával.